Szeretettel üdvözlöm!
Mészáros Eszter vagyok. 1968-ban születtem Budapesten. Életem szorosan kapcsolódik Pécelhez, ehhez a kisvároshoz, ahol gyerekkorom óta élek, ha el is vágytam más tájakra, mindig ide tértem vissza.
1985-ben szabadultam fel, mint üvegműves szakmunkás a Bokányi Dezső Ipari Szakmunkásképző Intézetben, Budapesten. Gyakorlatra a Szugló utcai üvegtechnikán tettem szert. A vizsgamunkám egy üveghütő volt. Ne tévesszen meg senkit, ez egy laboratoriumi üvegeszköz. :-)
4 évet dolgoztam szakmámban. Ezután kanyar... más munkaterületeken dolgoztam. Majd család...iskola..művelődésszervezőként dipolomáztam 2005-ben.
2008-ban kanyarodtam vissza az üveghez.
Szeretem az üveget. Olyan, mint mi emberek. Csodálatos. Érzékeny. Néha, ha elkészül egy-egy üvegmedálom, jól esően nyugtázom...hmm..ez szép lett, és ekkor meghallom a kis pattogást, klik..klik...ami azt jelenti: törik. Ez szomorú pillanat. Aztán arra gondolok, hogy e z a z üveg. Szeszélyes. Csodálatos....mert az eltört üveget felhasználhatom ismét...csak a megfelelő hőfok kell..és kezes lesz.
Olyan, mint mi, emberek. Rejtélyes, tiszta. Allergiásak lehetünk fémre, ezüst nyakláncuk megszínezheti a nyakunkat, de az üveg korrekt.
Olyan, mint mi emberek, ha megkapja a megfelelő "melegséget" szinte bármivé tud lenni. Olvad, úgy folyik mint a méz.
Kétféle technikát használok:
„lámpával” olvasztom és munkálom meg az üvegbotokat, valamint a „fushing” technikával, vagyis kis kemence segítségével készítem medáljaimat, illetve kisebb üvegtárgyaimat.